Az ételek nagyon finomak voltak, de meglehetősen kicsik az adagok.
A kagyló zavaróan hideg volt, és felesleges gyökérzöldségesnek hívni azt a salátát, amiben inkább a madársaláta és a rukkola dominál.Ezzel együtt az is finom volt. A kacsamelles előétel jó volt, de nem hagyott mély nyomokat. A libavadas sült tökös gnocchival nagyon ízletes volt, bár éppen hogy csak nem volt rágós a hús. (S nehéz mélytányérból ilyesmit enni.)
A másik főételben jól eltalálták a malackarajt a sörös szósszal és a steak krumplival, de az is hamar elfogyott.
A császármorzsa nekem lehetett volna cukrosabb, de az állaga nagyon jó volt. (Lehetne inkább mellétenni a lekvárt, van aki úgy szereti.)
Az ételek tehát finomak, de kicsik, a kiszolgálás is rendben volt, igaz először egy sarokba akartak asztalt adni, de ez gondolom a szokásos, "étteremheteseknek járó figyelmesség".
Az asztalra se só, se bors tartót illetve egyéb kiegészítőt sem tettek, és az örök problémám, hogy egy kancsó vizet miért nem lehet adni a vendégeknek, mindenféle kérés nélkül?
Főként, hogy a borok iszonyatosan drágák, 1000 felett van egy deci. Lényegében az ételekhez képest az összes ital nagyon drága.
Az étterem kissé zsúfolt, s számomra túl puccos, de aki ezt szereti, annak bizonyára kellemes (főleg annak, aki szereti az élő jazz zenét).
Varga Attila
- Wednesday 19/03/2014