Kezdeném a pozitívumokkal. Nagyon tetszett a berendezés, kényelmesek, a fotelok, az egész miliő nagyon jól néz ki. Az este legjobbja mégis a pincér volt, nagyon figyelmes, kedvesen érdeklődött, ajánlott, magyarázott. A vacsora nagyon jól indult az előételekkel, a gombakrémleves igazán finom volt, a hideg ízelítőhöz adott buci és hús is. És értetlenül álltunk (és még mindig állunk) az előtt hogy mi történt mindezek után. A főételek fogásainak a kombinálása bár egyedi volt, véleményünk szerint a legkevésbé sem összeillő, és az elnevezés alapján is kissé megtévesztő. Például a hagymás rostélyos tarja paprikás krumplival tálalva olyan volt, mint mikor otthon maradt egy kis paprikás krumpli, ami egy étkezésre már nem elég, ezért csinál mellé még valamit az ember. Ami teljesen rendben van, de nem egy étteremben. Az ételek íze egyébként kifejezetten középszerű volt. Az igazi mélyrepülés azonban a somlói desszertkülönlegesség volt. Utólag értettük miért kérdezte meg kétszer is a pincér hogy biztos nem kér-e egyikünk inkább túrógombócot... Nem voltam ott a konyhán, nem tudom mi történt, de látszatra és ízre pont olyan volt mintha egy kakaós márványos foszlós kalácsból két kis golyót összemócsingoltak volna, és utána körbelocsolták volna a leggagyibb fagyiöntetes csokisziruppal. Igazán sokkoló élmény volt, ilyet még sehol nem ettem/vettem somlói néven.
Emese
- Monday 20/03/2017