Ebédre érkezve a fogadtatás kedves volt és készséges. Segítséget kaptunk, hogy a kívánságunk szerint az élőzenétől lehető legtávolabbi asztalhoz ülhessünk azért, hogy a nagyon hangos muzsika mellett beszélgetni is tudjunk. Az étel-rendelést felvevő pincér azonban sem megfelelően köszönni, sem udvariasan kommunikálni nem tudott, vagy nem akart. Megdöbbentő faragatlanság és a szakmáját tekintve súlyos képzetlenség jellemezte őt a folyamatos grimaszolása mellett. Mangalica bécsit rendeltünk, aminek a mennyisége bár bőséges volt, de a hús nem volt kellően ízletes. Az étel kihozatalakor érzékeltük, hogy ehhez valami saláta azért jólesne, ezért azonnal kértünk salátát is hozzá. Kértük a pincért, hogy árulja el, milyen salátára számíthatunk, de egy saláta összetevőinek felsorolása megoldhatatlan nehézség elé állította őt, ezért a válasza ez volt: „zöld levelek”. A saláták végül nem csak „zöld levelekből” álltak, azonban csak akkor kerültek az asztalunkra, amikor már majdnem végeztünk a rántott-hússal. A saláták, amiket kihozott a pincér, nem voltak jó ízűek. Végül az előzmények a kedvünket szegték atekintteben, hogy ebben az étteremben zárjuk az ebédünket egy desszerttel, ezért inkább fizettünk. A távozáskor ráadásul az étterem részéről senki nem köszönt el tőlünk, ahogy az a hölgy sem, aki az érkezésünk idején még udvariasan fogadott minket. Amerikában élő magyar barátnőmmel éltük át ezt az "élményt", de nem áll szándékunkban ide visszatérni, és nem ajánljuk az Aranybástya éttermet senkinek.
Lantos Ágnes
- Monday 25/08/2025