Péntek óta próbálom rávenni magam, hogy megírjam a tapasztalatunkat az étteremhét eső vacsorájáról. Első körben, le kell szögeznem, hogy mi nagyon sokat járunk étterembe, nem csak az akciók” idején. Sőt! Keressük a jobbnál-jobb, vagy különleges, vagy valamiben kiemelkedő helyeket. Mi nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk szem előtt. Olvassuk a véleményeket, megnézzük a képeket, étlapot, ajánlásokat, mielőtt éttermet választunk. Soha nem vettünk még részt az étteremhét akciókban. Első alkalom volt, hogy kipróbáltuk. Végig néztük a listán szereplő éttermeket, és kiválasztottunk kettőt. Le is foglaltuk az időpontot. Az elsőt, péntek este, 6-ra, a Városligeti caféba. Bár ne tettük volna!!!! Odaértünk, az étterem üres volt, félhomály. A fiatal lány, aki az ajtónál elénk …hát nem toppant, inkább toporgott, finoman szólva sem volt a helyzet magaslatán. Az arcán nemhogy egy mosoly nem volt, de ilyen életunt fiatal lányt keveset látni. Mellesleg, fogalma sem volt a foglalásunkról, az se tudta, merre van előre. (Hozzáteszem, ha, esetleg, kezdő volt, akkor nem biztos, hogy őt kellene a vendégek fogadásához állítani. Toporgott, tanakodott, de, se egy ’bocsánat, utána nézek, hívok valakit…’ semmi, csak az a ’hát ezek minek jöttek ide’ nézés….már, ekkor is felmerült bennem, hogy hátraarcot kellene csinálnunk. És, milyen jól tettük volna. Aztán, beültettek az étterem egyik sarkába, olyan félhomály, aminél nem a romantikára gondolsz, hanem vagy ennyire takarékoskodnak, vagy látni sem akarnak bennünket. Ráadásul, a pult vége mellettünk volt, ahol ki-bemászkáltak, ott volt az étellift. És mindenki úgy nézett ránk, mintha haragudnának, hogy bementünk. Iszonyatosan kellemetlenül éreztük magunkat. Már akkor tudtam, hogy itt nem lesz iszogatás, időtöltés, hanem vacsora, és sipirc innen el. Az asztalunknál a rendelést egy fiatalember vette fel, ő kedves volt, udvarias. Vele nem éreztük azt a megtűrt vendég érzést. Ami, egyébként, az egész estet áthatotta. Kiválasztottuk a 3-3-3 lehetőség közül, hogy mit szeretnénk enni (egy-egy galambleves, fogas és kacsamell, valamint egy-egy semolina torta). Már ekkor, annyira feszélyezetten éreztük magunkat, hogy mondtam a Páromnak, gyerünk innen. Aztán, mégis maradtunk, mert már rendeltünk. Fél órát vártunk a levesre körülbelül, utána, ahogy megettük, szinte azonnal jött a többi fogás. Az ételek finomak voltak, a leves forró, nekem a fogas kissé íztelen, a bőre nyúlós, a kacsamell ízletes, jól elkészített. A semolina torta igazán finom. Az egész vacsora alatt, a közvetlenül mellettünk lévő Törley teremben rendezték az asztalokat, székeket. Nyitott ajtónál, borzasztóan zavaró volt. Hallani és látni is lehetett. Nem is értettem, miért nem lehet becsukni az ajtót. Azaz, mégiscsak megértettem, mert nem számítottunk vendégnek. Végig olyan érzésünk volt, hogy mi vagyunk az „akciós” „kinézett” vendég, akiket muszáj eltűrni. Összesen, kb 1 órát töltöttünk az étteremben.
Az, hogy nem 100%-ban negatív benyomásunk lett, az a minket kiszolgáló kulturált fiatalembernek, az ételek elfogadható minőségének és a Vajdahunyad vár látványának köszönhető. Az biztos, hogy most voltam itt második alkalommal, de soha többé nem vágyom ide. Mellesleg, nem értem. Az étterem hétre nem kötelező becsatlakozni, ha, viszont egy étterem kapcsolódik, akkor ne tekintsen már úgy a vendégre, mintha alacsonyabb rendű vendég lenne! Reméljük, a mai foglalásunkon (Bombay) nem ezt fogjuk tapasztalni!
Hegyi Andor
- 2023. március 13., hétfő 14:20