A Waze az étterem hátulja mögött található parkolóba irányított, így első benyomást a gazdasági bejárat szolgáltatta. A kedves olvasó gondolhatná, hogy "jaj", ám két, az étterem lógójával ellátott ételfutár autó állt éppen ott. Ki és be rakodtak szép rendben. "Ha még ki is szállítanak, akkor ez rossz hely már biztosan nem lehet!" -, futott át az agyamon.
És nem tévedtünk. A kedves köszöntés után, máris a számunkra lefoglalt asztalnál böngésztük az ittallapot. Az ételek igazából már előzetesen kiválasztottuk. Csak a leveseknél tértünk el feleségemmel, így megkóstoltuk a hideg vilmoskörte krém- és a őszi fejtett bablevest amelyek mind mennyiségben, mind minőségben méltán készítették elő gyomrainkat a folytatáshoz és adtak csodás felütést a kulináris utazásunknak.
A főételnél már nem különbözött a választásunk, mindkettőnket a szarvasfilé sütőtökös vadas szósszal csábított el. A húst a kérésünkre médiumra sütötték. Nem eszünk minden nap vadat, így kiélveztünk minden falatot. Csak ajánlani tudom, főleg ha ott van az étlapon kötelező!
Az étkezés végét az idei ország tortája ihlette "Bíbor fehér" pohárkrém alakban koronázta meg. Az étterem egyben cukrászda is, így a desszert és az étkezést lezáró Melange-k is onnan varázsolódtak elénk.
Bár minden zárva volt már a környéken szombat délután háromkor, de a lényeg, a Mester nyitva volt. Köszönjük az igazi vendéglátást!
Aki Marcaliban jár, minimum egy tortaszeletet el kell, hogy ott fogyasszon, de ha belép, úgy is ebédelni is fog!
Balogh Attila Gábor
- 2026. október 20., kedd 12:03