Mindig is szerettem volna jobban elmerülni a francia gasztronómiában, így adta magát, hogy az étteremhéten a Pavillon de Paris -a is ellátogassunk. A hely valóban egy kis ékszerdoboz, de inkább a kerthelyiség az, ami igazán romantikus hangulatú, különösen este, amikor kis lampionok világítják meg.
A benti rész sajnos igencsak túlzsúfolt, így zajos is, a kétszemélyes asztalok pedig értelmezhetetlenül kicsik.
A két feláras előételt, burgundi csigát és kacsamáj bruleét kértünk kezdésnek. A csiga hozta az elvárhatót, finom volt, bár némelyik igencsak ragaszkodott a házához.A kacsamáj szuper krémes, de sajnos a házi briós kétszersült keménységűre száradt. Mikor a "Milyen volt az étel?" kérdésre ezt megemlítettem, a "Hát ez sajnos kiszárad" volt a válasz. Vicces is lehetett volna, de mivel ezt komolyan gondolták, így nem volt az... Nem is igazán értem, így felesleges kérdezni.
Mindkét főétel igazán finom és laktató volt. A tartiflette, a francia rakott burgonya igazi bűnös fogás, teli tejszínnel, vajjal, a boeuf bourguignon pedig egy igazi klasszikus, a 12 órán át készült marha hihetetlen omlós és ízes volt, ez volt a vacsora fénypontja.
Sajna egyik desszert sem lett a kedvencem. A créme brulée manapság alap, én vártam volna valami extrát vagy egy csipet plusz hozzá, de azért finom volt. Viszont a nagyon várt baba au rhum mellényúlás. Száraz volt a tészta, nem járta át a rumos szirup, emiatt elég fojtós lett. Mindkét desszerten visszaköszönt a kacsamájnál már megismert borsócsíra, mint díszítőelem, ami elég fantáziátlan egyben megmosolyogtató.
Ez a vacsora így kissé felemás élmény, de mindenképpen visszamegyünk majd fondüzni, illetve ha melegszik az idő a kerthelyiségben teszünk még egy próbát.
Sápi Erika
- 2024. március 16., szombat 10:58