A Manna ég és föld között helyezkedik el a Budai Vár kellős közepébe felvezető lépcsősor mellett. Szóval ha nem voltál még kicsit trükkös idetalálni. Az Isten is azért teremtette, hogy itt esküvőket bonyolítsanak le. Ilyen egy igazi lounge bár. A kiszolgálás kissé sietős, legalább négy pincér is megfordult másfél óra alatt az asztalunknál, mégis ilyen alap dolgokra nem figyelnek, hogy ha az evőeszközt használtuk, szalvétát elhasználtuk, hozzanak másikat kérés nélkül. A grillezett mozzarella pármai sonkával nem túl eredeti, amolyan egynek elmegy előétel, a kacsamáj ellenben hatalmas adag, még úgyis öklömnyi adagokat kell rákenyjek a pirított kalácsra, hogy külön kérek még kalácsot, szóval nyugodtan hozzák ki vagy a felét, vagy több kalácsot. Legalább nem került felszámításra. Az ördöghal nagyon drága étel, elkészítése külön szaktudást kínál, porcos hal, vagyis lehet nyelni nyugodtan mint kacsa a nokedlit, de itt meglehetősen íztelenre sikeredett, a tálalása pedig több mint érdekes, egy múmia lábára hasonlított az összkép, ahol a kis gumónyi karalábék képezték volna a lábujjakat, ráadásul a mártás is ilyen zöldes színt vette fel, aztán megszórták az egészet egy kis pörkölt földimogyoróval, ezt még a kínaiknál se tudom hova tenni. Maradjunk a nem szerencsés jelző mellett. A rosé kacsamellnél viszont kiutalok egy piros pontot a pincérnek, hogy figyelmeztette a partnerem, ezt biza rozéra illik sütni, a batáta nagyon finom volt, mindenképpen a jobban sikerült főétel volt. A két desszert közül a fehércsokis mascarpone torta sikerült jól, az almás mile-feuille viszont igazi minek nevezzelek. A francia rémes, ha valaki azt hiszi a mi krémesünket nehéz enni, tegyen ezzel egy próbát, ritkán mondom, hogy kifog rajtam egy kaja, de biza most sikerült. Jó volt ide kirándulni, de ezek a fogások nem valami szerencsések, magamtól nem hiszem, hogy visszajönnék.
Magyar Tibor
- 2023. április 19., szerda 22:32