Azzal kezdték, hogy húsz percet késtünk, és emiatt majdnem megjelöltek meg nem jelent vendégként. Jelzem, a legtöbb helyre negyed órás késsésel esek be, a legtöbb helyen le se tojják, nagyon helyesen. Mondjuk azt hittem ezzel megvárják a másnapot - volt ahonnan pl egy órát késtünk ami már tényleg vérlázító, mégis kedvesen fogadtak, nemhogy ezt még meg is jegyezzék. Ráadásul úgy, hogy egy lélek nincs rajtunk kívül az étteremben, csütörtök délután fél ötkor és ez nem változott este fél hétre sem, amikor elmentünk. Tehát mi voltunk aznap a VENDÉG. Ez úgy meg is alapozta az estét.
Az előételek rendben voltak, a paradicsomkrémleves olvadós kecskesajttal öteltes, majd adott esetben kipróbálom otthon is, túlságosan kevés kecskesajtot eszek pedig nagyon szeretem. Az almás zellersaláta friss, üde ropogós, ha nem is egy waldorf de megteszi, a két garnéla nyilván a + 690 forint a tetején.
A főételek közül láthattuk mind a hármat, mert kacsamell helyett először a csirkét hozták ki, majd percekig tartó csendháború következett, mert reménykedtek benne, hogy inkább megesszük azt. Hozzáteszem előfordult már ez is, de direkt nem kérek soha csirkét, mert azt már tényleg unásig ettem az elmúlt negyven évben. Plusz ha nem lett volna ez a leforrázó fogadtatás, akkor talán még eltűrök egy ilyet. Utána még visszahallom a konyháról, hogy pedig csirkét kértünk, miközben tudom, hogy nem azt, mert a kacsa a plusszos és ahol három közül lehet választani mindig a plusszost kérem, és mindig a kacsát. A kacsa amúgy rendben van, csak tíz percet késett ugye, de nem kérdezték meg milyenre süssék, szerencsére én szeretem ha van szaftja. A fogas filé szálkás, és kiszáradt, a citrus kaviár vagy lemaradt vagy elpárolgott. A karfiol variációk főtt, és rántott karfiolt takarnak, nagyon nem illik ehhez a tálhoz.
A desszert egy igazi botrány, ilyen száraz profiterolet életemben nem ettem. Fojtós is, rágós is, több napos is? A mandulás mascarpone pedig csak azért sem valami ötletes, mert MINDEN fogást belefojtottak a mandulába, minden úszik a mandulában, a csirke, a kacsa, minden étteremnek van valami dilije, a Bártfainak ez a mandula.
Mikor szeretnénk kérni koktélt mert van vagy egy tucat, kiderül kettőből lehet, abból egyik az aperol spritz. Rendelek egy sört, nem öntik ki, nincs elég szalvéta, nincs elég evőeszköz, mikor elviszik nem hoznak újat sebaj használom a mellettem lévőt, úgyse jön ma már másik vendég. Nagyon rég találkoztam ilyen hányavetiséggel. Valamennyit javít a helyzeten, hogy a végén elnézést kérnek, de tessék már odafigyelni a VENDÉGRE ha három órán át senki más nincs az egész étteremben. Ez botrány.
Főleg úgy, hogy nagyon kíváncsi voltam a helyre, mert imádom az ilyen kis eldugott vendéglőket, amik még szeretnék életben tartani a magyar konyhát. Főleg úgy, hogy tök jó érzés, hogy a nagy forgalomban az Alleétól nem messze pár utcára befordulsz és ott van egy kedves kis vendéglő, ahova betérsz. Főleg úgy, hogy, hogy szinte minden fogás glutén és laktózmentes. Még egy kicsit pofoznának rajta, és lenne Budán egy erre specializált étterem, merthogy kevés van belőle.
Nagyon nem úgy kellene eltelnie két és fél órának, hogy együnk és legyünk túl rajta, aztán menjünk és többet ne térjünk vissza. Volt már hasonló más helyen, de ott időben kapcsoltak, és nem engedték, hogy kifizessem a számlát, vagy felajánlottak egy vacsorát egy másik alkalommal. Itt meg elérték, hogy soha többet ne jöjjek vissza, és terjesszem ennek a jólsikerült estének a hírét, ami alakulhatott volna teljesen máshogy is. Az egyik legnagyobb csalódás az idei étteremhéten.
Magyar Tibor
- Monday 25/03/2024