Hétköznap 14.00-ra volt foglalásom egy személyre. Félórával korábban érkeztem, és nagy elvárásokkal indítottam, hiszen a múlt héten a pesti szállodasoron nagyon pozitív tapasztalataim voltak egy libanoni étteremmel. A fogadó hölgy – az alsó szinten üres étteremben - mint egy dugdosni való szegényrokont, egy hátsó kétszemélyes asztalhoz vezetett. A rendelésemet egy kínai (koreai?) felszolgáló hölgy vette fel angolul. Egyébként úgy láttam, hogy a hely legalább bilingvis, hiszen a személyzet is több nyelven kommunikált egymással. Az előételre elég sokat vártam, de aztán csak megjött. A hideg előételek kifejezetten jók voltak (hummusz, gránátalmás saláta), a meleg előételek (hússal töltött tésztagombócok) nekem most annyira nem jöttek be. Főételnek bárányt kértem és még kértem hozzá egy pohár vörösbort. A bárány finom volt, de a fele már elfogyott mikor a pohár borom is szerencsésen megérkezett, és ez engem egy picit lelombozott. A depresszív hangulatot elűzendően várakozással néztem a desszertem elé. És csak vártam, vártam... Amikor végre megjött, megettem. Ízlett. Az ajándék kávét (vagy teát) – mivel több időm már nem volt - nem mertem megreszkírozni, így aztán fizettem. Fontos megjegyeznem, hogy a háromfogásos menüsort és a két italt (korsó sör + pohár bor), négy különböző felszolgáló hozta ki, ami nekem azt sugallta, hogy nincs felszolgálom és a szegényrokon feelinget erősítette.
Pontozáshoz: úgy pontozok, mintha egy iskolában érdemjegyet kéne adni azzal a megkötéssel, hogy 4,5csillag jelenti a jelest, az 5,0csillag pedig a dicséretes jelest. Így a pontszámom itt: konyha 4,5; hangulat: 3,0; szerviz: 3,5.
Nagy Tibor
- Tuesday 14/03/2023