Régi vágyunk teljesült, amikor láttuk, hogy idén a New York Kávéház is csatlakozott az Étteremhéthez. Szerettük volna belülről is megcsodálni a híres épületet, és megismerni a legendás séf konyháját. A jelek szerint még jó sokan gondolkodhattak így, mert rengetegen (szó szerint rengetegen!) voltunk az esti hét órai időpontban. Már az asztalhoz jutás is döcögősen ment, azok, akiknek ez volt a feladata, nem igazán voltak képben... Konkrétan olyan érzésem volt, mintha egy hatalmas menzára érkeztem volna - az alsó szint legutolsó asztala a WC bejáratával szemben lett a miénk. Nem igazán erre vágytam - tudom, hogy az eseményhez való csatlakozással a vírus okozta kiesést próbálták egy kicsit enyhíteni, és ezért engedték ezt a nagy létszámot, de nem volt jó döntés. A rendelés után kb. két perccel már letették elénk az előételt, később viszont a bejelentett kis várakozási idő a fogások között jócskán elnyúlt, a desszertet el is felejtették kihozni, helyette érkezett a kávé, amit viszont csak az egyikőnknek hoztak ki, az asztalnál ülő három másik vendéget meg sem kérdezték, kér-e. Szintúgy elfelejtették az italcsomagban szereplő ásványvizet kihozni, külön kellett rákérdeznünk, hogy ennek mi az oka (már az étkezés végefelé), mire közölték, hogy az is jár a csomaghoz, és kérdezés nélkül, hogy menteset vagy szénsavasat kérünk-e, a beígért két nagyüveg helyett kihoztak egy üveg menteset (csak remélni tudom, hogy nem csapvíz volt ezért az árért). A tömegrendezvény sajnos az ételek minőségére is rányomta a bélyegét - a leves kihűlt, és a szarvasgomba pesto nyomát sem találtam benne, a fánk nem volt friss, olajos íze volt. A várt színvonalat a malacpofa és a mákbrülée adta meg, kiváló volt mindkettő. Biztos vagyok benne, hogy a New York ennél sokkal különb minden tekintetben, de sajnos ezt mi most nem láttuk.
H. Nóra
- 2020. október 16., péntek 05:51