Az este sajnos nem indult túl jól: érkezésünkkor a pincérek hosszabb ideig nem foglalkoztak velünk, ami már az elején kellemetlen benyomást keltett. Megkaptuk az étlapot, azonban nem azt, amely a Dining City ajánlatában szerepelt, erre külön fel kellett hívnunk a figyelmet.
Sütőtökkrémlevest szerettem volna rendelni, de kiderült, hogy éppen nincs sütőtök – ez egy előre meghirdetett menü esetében meglepő volt. A főétel adagja kifejezetten nagy volt, viszont a lasagném csalódást okozott: alig tartalmazott húst, ráadásul nem volt rendesen átsülve, ami az állagán és az ízén is érződött.
A desszertek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A „házi” tiramisu szinte kizárólag tejszínhabból állt, piskótát alig lehetett találni benne, így sem az állaga, sem az íze nem idézte a klasszikus tiramisut. A másik választott desszert, a panna cotta, pedig műanyag dobozban érkezett, ami tovább rontotta az összképet.
A kiszolgálás stílusa sem volt megfelelő: a pincér a tányérokat meglehetősen hanyagul tette le elénk, többször köhögött, és nem tapasztaltuk, hogy ezt követően kezet mosott volna, ami higiéniai szempontból különösen aggályos.
Az asztalunk olyan helyen volt, ahonnan ráláttunk a konyhai ajtóra – ezzel önmagában nem lett volna probléma. Azonban vacsora közben az ajtót hosszabb időre nyitva hagyták, így a konyhából érkező hangokat és nem éppen szalonképes megjegyzéseket is tisztán hallottuk. Az estét tovább „színesítette”, amikor több tányért is összetörtek a háttérben.
Összességében az étterem sajnos nem nyújtotta azt az élményt, amit egy ilyen árkategóriájú, előre meghirdetett vacsorától vártunk volna.
Kesztyűs Dávid
- 2026. március 01., vasárnap 19:27
