A szerb konyhából őszintén szólva csak a csevapot ismerem igazán, de azért már rajingok vagy húsz éve, úgyhogy ideje volt kitolni a határokat. Ez de jól hangzott.
Maga a hely semmi extra, a Corvin pláza tőszomszédságában szemez Carlo Pedersoli félresikerült szobrával. A kiszolgálás udvarias, de látszik, hogy ennyi asztalt egy ember azért nehezen visz már el, még félházzal is.
A kacsamájpástétom pirítóssal rendben van, de a Mazalica sokkal jobb, látszik hogy a lepényt itt készítik, ide kellene visszajárni lepényért, mert nagyon finom még magában is. Kicsit sós de éppen csak amennyire kell, nagyanyám sózta a kalácsot, és annak volt ilyen íze utoljára 20 éve, mert Törökbecséről jöttek át még a háború előtt. Csevapcsicsát ezen a tányéron tényleg csak "keveset" találtam, a domináns az ajvár, amit meg egy frenetikus legénybúcsún szerettem meg pár éve. De hát hol nem kapni ma már ajvárt?
A szerb konyha amúgy is a húsairól híres, a főételek viszik a prímet. A csevapcsicsa nagyon finom, és különösne laktató lenne önmagában is, de kajmakban sütötték, ami aludt, sós tejszín, különleges ízt kölcsönöz a tálnak. Csak ezért megérné visszajönni.
Az egyszemélyes kóstolótálon, szintén csevapot kapunk, ezúttal sajttal, és baconnal töltve, salátát és lepényt, töltött pljeskavicát (fasírt, bárányból és marhából), és egy csirke saslikot, amit nem is ír a menü. Akkora adag, hogy egy ember meg se bírja enni.
A desszerteknél viszont hatalmasta zuhan a színvonal. Én elhiszem, hogy ez a tradicionális, de mind a baklava, mind a trilece (háromtejes sütemény) szottyos atúl sok létől, mint amikor kint felejted másnapra a piskótát, és megpróbálod teával menteni. Túlsáogsan szivacsos, se íze, se állaga. Cserélünk, hát úgy se jobb, a baklavában várkaozó dióhéj, ezt a pillanatot várta, hogy ráharapjak (ez sajnos egy nagy mérgem, a legtöbb helyen, nem figyelnek eléggé a dióhéjra!).
Nem voltam maradéktalanul elégedett, de csevapért bármikor szívesen visszajövök.
Magyar Tibor
- Saturday 27/04/2024
